|
A kulturális antropológia tárgya az emberi kultúra. Emiatt olyan nehéz a tudomány meghatározása (túl azon, amiről már szó volt, hogy módszereiben is osztozkodni kénytelen másokkal). A kultúrának ugyanis több ezer definíciója lehet. A kulturális antropológusok szerint az elsőt 1874-ben fogalmazta meg Edward Tylor, és így hangzott:
„A kultúra vagy civilizáció mindazon tudás, hit, művészet, morál, törvény, erkölcs és más további emberi képesség és szokás komplex egésze, amelyet az ember a társadalom tagjaként sajátít el"
Tylor kultúrán elsősorban szellemi jelenségeket ért (tudás, művészet, morál, törvény, erkölcs), amelyeket a társadalom tagjai tanulással sajátítanak el egymástól. Azóta a definíciók igencsak megszaporodtak, egy-egy konkrét vizsgálat ugyanis újabb-és-újabb definíciókat szül - leginkább azért, mert a kultúra olyan elvont dolog, amelyet csak különféle megnyilatkozásain keresztül lehet tanulmányozni. 1960-ra egy könyv szerzői már 160 definíciót gyűjtöttek össze, amelyekben annyi közös, hogy a kultúra: tanult, köze van az alkalmazkodáshoz, változékony, és hogy különféle megnyilvánulásai vannak: intézmények, gondolkodásmódok vagy anyagi javak, tárgyak. Azaz szinte minden, ami emberi, egyben kulturális is. Munkadefiníciónak érdemes mindent kulturálisnak tekinteni, ami nem természeti, hanem emberi munka eredménye körülöttünk. Egy fa az erdőben még nem kulturális tény, de egy kertben már az, hiszen emberi szándék nyomán került oda, és részesévé vált az emberek közti kommunikációnak (kifejezheti a szépérzéket, vagy ha a naptól véd, a természettel való szembeszegülést stb). Persze ha tervezett erdőben áll az a fa, máris kulturális ténnyé válik. Vagyis: a kultúra nem inherens, nem egy-egy megnyilvánulása (példánkban a fa) belső sajátossága, hanem inkább viszony.
 |
|
