A funkcionalista antropológia azt tartotta, hogy a kulturális jelenségeket a környezethez való közvetlen alkalmazkodás formálja, azaz minden jelenségnek valamilyen szerepe (funkciója) van. A kettő szféra szoros összefüggését már említett Bronislaw
Malinowski, a lengyel származású britt antropológus fogalmazta meg először:
„A funkcionalista a mentális folyamatoknak nem pusztán emocionális és intellektuális oldalaira figyel, hanem amellett érvel, hogy az embert teljes biológiai realitásában kel bevonnunk kulturális elemzésünkbe. A testi szükségelteket és a környezeti hatásokat, s az azokra adott válaszokat tehát egymás mellett kell tanulmányoznunk.” (Bohmann-Glazer 381)
Malinowski leghíresebb példája a Trobriand-Szigeteki
kula-kereskedelem volt, aminek a keretében látszólag teljesen értelmetlenül cseréltek gazdát a szigetek lakói között kagylóból készült, teljesen értéktelen karperecek és nyakláncok, rendszeresen, és végtelenül. Aki mondjuk kap egy nyakláncot, az másvalakivel köteles elcserélni azt egy karperecre és így tovább. Malinowski úgy magyarázza a látszólagos funkciótlanságot, hogy általános funkciót tulajdonít neki: a kula fenntartja és elmélyíti a társadalmi kapcsolatokat, ami a Tobriandok szigetekből álló felaprózott társadalmában rendkívül fontos, másrészt lehetőséget ad további ügyletek, valódi cserék lebonyolítására.
Malinowski tehát ebben az esetben is egyéni szinten értett szükségletek kielégítését érti funkció alatt, míg utódja, A. R.
Radcliffe-Brown már társadalmiakét. Megkülönböztette egymástól a
szerepet és a
tevékenységet, amit egy biológia metaforával úgy magyarázott, mint a gyomor tevékenysége az emésztőnedv kiválasztása, ám funkciója az, hogy a táplálékot a további egységek által fogadhatóvá alakítsa át.
