|
Horace Miner 1950-ben megjelent könyvében így jellemezte az általa bemutatott törzs, a iakimerák testi rítusait:
A mindenki által végrehajtott testi rituáléhoz egy száj-rítus is tartozik. Annak ellenére, hogy e nép rendkívül kényes és aprólékos a szájgondozásban, e rítus egy olyan gyakorlatot is tartalmaz, amely a beavatatlan idegen számára visszataszítónak hat. A beszámolók szerint a bennszülöttek varázskenettel borított apró sörtecsomót helyeznek a szájukba, amelyet azután bonyolult, szertartásos gesztusokkal ide-oda mozgatnak.
Az idézet pontosan szemlélteti, hogy mi is a kulturális antropológia: az emberek által teremtett környezetet (tipikusan azt, amit ma általában életmódnak hívnak) vizsgáló tudomány. A iakimerákról például kiderül, hogy egy nép, azaz valószínűleg hasonló életmódot élő, nagyjából összefüggő földrajzi területet elfoglaló emberek közössége. Valószínűleg nem ismeretlenek az olyan, a kulturális antropológiára nagyon jellemző kifejezések, mint a törzs, a rituálé, a benszülött, vagy a varázskenet: még ha nem is sejti pontosan az olvasó, hogy mit is takarnak, sajátos hangulatukat nagyon is. Ezeket a kifejezéseket nem szoktuk a szó hagyományos értelmében értett modern társadalmak gyakorlataira alkalmazni – jogos tehát az a következtetés, hogy a iakimera valamiféle természetközeli életmódot élő nép lehet, akár a jelenben, akár valahol a múlt távolában.
Az idézett két mondat segítségével vázlatos képet kaphatunk a iakimerák egyik testi rítusáról, ami valószínűleg egy több elemből álló összetett rituálé része, és mint minden rituálénak, ennek is megvannak az elengedhetetlen velejárói, a sörtecsomó, a hétköznapi mozdulatoktól eltérő szertartásos gesztusok, vagy éppen egy varázserőt hordozó kenet. Efféle ismétlődő, hasonló forgatókönyvet követő rítusaink persze nekünk is vannak, gondoljunk csak arra, hogyan viselkedünk karácsonykor a feldíszített fenyőágakkal vagy szilveszter éjszaka az elengedhetetlen pesgővel. Persze mi általában már nem hiszünk a varázslatban, vagyis abban, hogy hétköznapi tárgyak és események segítségével megszerezhetjük a transzdendens lények közbenjárását ügyeinkben, elsősorban azért nem, mert nincsenek ilyen lényeink, de a tárgyak még így se tűntek el ezekből a rítusokból.
Ugyanakkor korántsem olyan elfogulatlan a leírás, mint ahogy elsőre tűnik.
|
